Kínától Thaiföldig használják a kurkumát a népi gyógyászatban. A hinduk számos jótékony hatásáért tisztelik a növényt, kozmetikumként, a testet fiatalító, megtisztító szerként is kedvelik: a nők kurkumás vizet használnak arcmosásra, ami színezi a bőrüket, és remekül használható a pórusok tisztítására.

A kurkuma szabályozza a faggyúmirigyek működését, fokozza a vérkeringést, támogatja a kollagén-termelődést, külsőleg és belsőleg egyaránt bőrfiatalító. Nem véletlen, hogy gyarmati időkből származó elnevezéssel angolul szent pornak (holy powder) is nevezik.

Az indiai gyógyászatban elsősorban emésztésre ható és vértisztító, fiatalító szer, de mondhatni univerzális gyógyszer; adják láz, fertőzések, ízületi panaszok és májbetegségek ellen, zsíros ételek utáni teltségérzetre, gyomorégésre, felfúvódásra, bélgörcsökre, méregtelenítésre. A kurkumagyökér pépesítésével készült italt alkalmazták skorpió- és pókcsípésre, kígyómarásra. Légzési nehézségeknél kurkuma-főzettel inhaláltak, mézben vagy tisztított vajban, ghíben feloldva köptető és köhögéscsillapító hatású. Az indiai ajurvéda orvoslás számára 6000 éve nem titok, hogy a kurkuma számos betegséget megelőz és gyógyít, és ennek nyomait írásos emlékek is őrzik.A nyugati orvoslás az 1990-es években kezdett célzottan foglalkozni a kurkumával. A kutatások középpontjában nem is a kurkuma, hanem a növény élénksárga színét adó hatóanyag, a kurkumin, a sárga demetoxi-kurkumin és bisdemetoxi-kurkumin polifenol vegyületek, valamint származékaik, a kurkuminoidok állnak. Immár több ezer tudományos vizsgálat és publikáció alapján az ősi tudás igazolódni látszik, mert az anyag a legtöbb sejt biokémiai reakcióinak láncolatában fontos helyeken beavatkozva csodálatos eredményeket hozott.