Az édeskömény (Foeniculum vulgare) esetében maximálisan igaz a szokásos fordulat, hogy “már az ókorban, az egyiptomiak is ismerték”. Nemcsak az egyiptomiak, hanem a görögök, kínaiak, indiaiak is, sőt, nemcsak ismerték, de gyógyhatású anyagai miatt termesztették is ezt a mediterrán térségben őshonos fűszer- és zöldségfélét. Észak-Amerikába is elvitték a bevándorlók, mára szerte a világon ismerik és használják. Magyarországra a rómaiak hozták el, majd a későbbi századokban a kolostorok “füves kertjeiben” is termesztették. Különösen sok édeskömény termett Madeira szigetén, amikor azt a portugálok az 1420-as években birtokba vették. Tengerész Henrik expedíciójának vezetője, João Gonçalves Zarco erről a növényről nevezte el azt az öblöt, ahol a sziget későbbi fővárosát megalapították, mert az édeskömény főzetével kúrálta krónikus szembaját.
Napjainkban a világ valamennyi mérsékelt, illetve meleg éghajlatú vidékén termesztik – a legtöbbet Franciaországban és Bulgáriában, Magyarországon mintegy 1500 hektáron, elsősorban a közönséges édesköményt.A Dunántúlon a termesztésből kivadulva is megtalálható.