A kurkumát a magyar háziasszonyok ritkán használják, konyhánk nem ismeri, de a keleti éttermek kínálatában és az élelmiszerszínezékek palettáján sokszor találkozhatunk természetes ételeinktől idegen, rikító sárga színével.A kereskedők jóvoltából már az ókori Görögország lakói is találkozhattak a kurkumával, ők nevezték el sárga gyömbérnek. Marco Polo is említi a sáfrányhoz hasonló növényt, majd Linné fedezi fel az európai botanikusok számára 1753-ban, és nevezi el Curcuma longának. A gyömbérfélék (Zingiberaceae) családjába tartozó nemzetségnek több száz faja él Dél-Kelet-Ázsia trópusi és szubtrópusi vidékein. Indiától Indonéziáig termesztik is a mintegy egy méter magasra növő, évelő növényt. Tölcséres virágai a természetben sárgák, díszváltozatai színesek.A kurkuma fűszert a növény sárga belsejű gyökérzetéből nyerik. A gyökeret és a szárat megszárítják, aprítják, sajtolják, az ekkor kiszivárgó levet gyógyitalként fogyasztják, vagy hajpakolásnak használják, szárát főzve, majd szárítva porrá őrlik, és fűszerként használják. Egyes vidékeken friss hajtását zöldség gyanánt is fogyasztják.