A bogáncs rokona. Az articsóka világoszöldes és lilás színű módosult, zárt virágzatát fogyasztjuk (a levelek alsó, húsos, friss részét, illetve az articsókaszívnek nevezett legbelső, zsenge részt). Az articsóka rendkívül gazdag ballasztanyagokban, káliumban, magnéziumban, vasban és B1-vitaminban, de tartalmaz fehérjét, szénhidrátot, zsírt és nátriumot is. 100 gramm articsókában csupán 55 kcal energia van, így az alacsony zsírtartalmú, magas rosttartalmú diéta fontos eleme. A fiatal articsókák vastag sziromlevelei nyugodtan felhasználhatók, míg a fejlettebb, idősebb virágzatok megkeményedett sziromvégei nem alkalmasak étkezésre. Ezeket el kell távolítani. A húsos csészeleveleket még bimbós állapotban fogyasztják. A virágzata kellemes, fűszeres íze miatt ínyencségnek számít. Az articsókát a magyar konyha előételként, sütve vagy salátaként használja fel, de van, aki puhára főzi és olívaolajjal és citromlével tálalja. A virágzatkezdemények finom csemegék, de tölteni is lehet. Vásárláskor érdemes a kisebb bimbókat (ki nem nyílt virágzatot) választani, fényes lédús levelekkel. Felhasználás előtt a szárától és a külső leveleitől megtisztított articsókát meg kell mosni. Ezt követően érdemes egy késsel az articsóka tetejét levágni majd az alsó részt vékonyan meghámozni, és már párolható is. Ha az articsókát alumíniumedényben készítjük el, a levelek hamar megsötétednek. (Forrás: Házipatika)