A mindennaposnak, megszokottnak tartott tökfőzelék alapanyaga távolról érkezett: régészeti adatok alapján nyolc-tíz ezer évvel ezelőtt vették termesztésbe Közép-Amerikában. A bennszülött indiánok által „három nővérnek” nevezett, három őshonos, együtt termesztett növény (bab, kukorica, tök) egyike: a talajt nitrogénben gazdagító bab felkapaszkodott a kukorica szárára, alant az árnyékban pedig kúszott a tök. A tökfélék a spanyolok közvetítésével kerültek Európába az Újvilág meghódítása után. A tök nagy mennyiségben tartalmaz szerves sót, vegetáriánusok számára különösen ajánlott a fogyasztása. A főzőtök levében szerves nátrium és só található, amiket a máj nagyon jól tud hasznosítani. A cukorbetegségben szenvedőknek ajánlott a nyers tök fogyasztása, mivel a só és a nátrium a vérbe felszívódik, és ezzel egyidőben csökken a vér cukortartalma. A főzőtök fiziológiás értékei elmaradnak a többi zöldségfajétól, mivel fehérje-, zsír-, és szénhidráttartalma csekély, ugyan úgy, mint vitamintartalma, viszont fontos értéke a kiváló rostanyag és a biológiailag tiszta víztartalom.