A retket már az ókori Kínában és Japánban is nagyon kedvelték, gyógyszerként használták, és sok étel alapját képezte. Ekkor már a Földközi-tenger vidékén is nagy népszerűségnek örvendett a retek, ami az ókori egyiptomiaknál a hagyma és a fokhagyma mellett a piramisépítő munkások napi étrendjének szerves részét képezte.

Az ókorban fogyasztott retkek jelentős része még a Nyugat-Ázsiában, Európában őshonos vadon termő retekfajták valamelyike volt, de a hellenisztikus korra már a gyökérzöldség háziasított formáját ették a görögök, s később a rómaiak.

Az ókori Görögországban annyira tisztelték a retket, hogy arany másolatokat készítettek róla, amiket az isteni Apolló számára ajánlottak fel. A középkor már kevesebb népszerűséget tartogatott a reteknek, amely a veszekedés és a viszály szimbólumává vált. Mivel a retek kapcsolatban állhatott a gonosszal, ezért a fogyasztás előtt gyakorta tették ártalmatlanná azzal, hogy megszentelték.

Angliába a XVI. század elején érkezett meg a retek, mint gyógynövény. Az angolok vesebetegségek, bélbetegségek és bőrproblémák kezelésére alkalmazták, majd ott is elterjedt, mint ízletes zöldségféle. Retekre vonatkozó utalás már Shakespeare IV. Henrikjében is található. A gyökérzöldség széles körben való elterjedése azonban I. Erzsébet uralkodása idejére tehető. Ekkor már gyakorta fogyasztott előételnek számított.

A retek az Újvilágba a XVII. században érkezett meg, ahová angol telepesek vitték magukkal. Egyes források szerint 1629-ben Massachusetts-ben már termesztettek retket. A XVIII. századra Amerikában már tízfajta retket fogyasztottak.

Fehér, piros, fekete – avagy a retekfajták

A retek külsőre lehet hengeres, ovális vagy kerek, bőrének színe lehet fehér, sárga, lila, fekete vagy vörös, a retkek belseje azonban majdnem minden esetben fehér. Súlya az egészen elenyészőtől a több kilóig terjedhet.

A meleg hőmérsékleten ültetett retkek íze erőteljesebb, csípősebb, míg a hűvösebb körülmények között növekedő példányok lágyabb, édesebb aromával bírnak. A retkek ízét a szezon is befolyásolja, a korán szedett retkek íze lágyabb, mint a szezon vége felé kóstolt példányoké. A retek könnyen termeszthető, mert nagyon szapora és viszonylag igénytelen.