A fehérrépa viszonylag szép történelemmel bír, de nem alanyi jogon. A föld feletti bokrétájának – a petrezselyemnek – köszönhető szinte minden beszámoló, hiedelem, a gyökeret önmagáért csak pár száz éve szereti a világ.

Nagy valószínűséggel a vadpetrezselyem őshazája Szardínia szigete, illetve a Földközi-tenger dél-európai része lehetett. Annyi bizonyos, hogy az ókori Görögországban már ismert és igen hírhedt növény volt a petrezselyem, amelyet valamilyen oknál fogva a halállal kötöttek össze. Ha az ókori görögök valakinek a háta mögött halkan összesúgva azt mondták: „Hát ennek petrezselyemre lesz szüksége.”, akkor az illető már jó eséllyel fél lábbal a sírban volt. Rossz híre ellenére a petrezselyem gyógynövényként és afrodiziákumként is szerepelt az ókori görögök hétköznapjaiban.

A petrezselyem tányérra kerülése az ókori rómaiaknak köszönhető. Ők voltak azok, akik először bátorkodtak az ízéért használni ezt a gyógynövényt. Plinius már nem csak mint gyógynövényről számol be a petrezselyemről, hanem az ízét is méltatja, s megjegyzi, hogy a petrezselyem népszerű ízesítője szószoknak, leveseknek.

Angliában szintén ambivalens érzéseket tápláltak a petrezselyem iránt. Egyrészt itt is a halál metaforája volt (walesi petrezselyemnek nevezték az akasztófa kötelét), másrészt a Tudorok alatt a kopaszság elleni küzdelemben próbálják hasznát venni.

A XVII. században Nicholas Culpepper angol botanikus, gyógynövényszakértő meg is emlékezik a petrezselyem jótékony tulajdonságairól, s egy évszázaddal később – a petrezselyem mellett – lassanként szóba kerül a petrezselyemgyökér is.

1731-ben Philip Miller, a kor egyik leghíresebb kertésze által kiadott kertészeti szótárban már megjelenik a gyökérzet is, külön kiemelve. A gyakorta hamburgi répának nevezett gyökérzetet a németek, hollandok kezdték el nemesíteni valamikor a XVIII. század elején, és ennek eredményeként született az addig megszokott petrezselyemgyökérnél jóval vastagabb és nagyobb zöldség, a fehérrépa.

Egészséges fehérrépa

A fehérrépa C- és K-vitamint, rezet, jódot és vasat tartalmaz, viszonylag magas a nátrium, folsav, kálium, kalcium, foszfor, fehérje tartalma, valamint nagyobb mennyiségű rost is található benne.

A fehérrépát emésztési zavarokra, puffadásra, görcsoldásra is használhatjuk. A fehérrépa és a petrezselyem is vízhajtó, vér- és májtisztító tulajdonságokkal bír. A szárított gyökeret és a növényből készített illóolajat az indiai ajurvédikus gyógyítás is használja.