A Pink Lady viszont a maga nemében egy zseniális üzleti konstrukció. Adott egy termék, egy almafajta, amelyet nem reprezentatív felmérésünk szerint gyakorlatilag mindenki nagyon finomnak talál már az első harapásra, de a termék nevét 1992-ben levédette az Apple and Pear Australia Limited nevű vállalat, és világszerte szigorú keretek közé szorított a névvel kapcsolatos minden szakmai tevékenységet.
A múlt század közepe óta sok példa van arra, hogy egy új almafajta nevét a fejlesztője levédeti, és a szabadalmi idő alatt a facsemeték árába olyan jogdíj épül be, amelyet megkap. Ez biztosítja a fejlesztő költségeinek megtérülését, a pénzügyi siker pedig másokat is ösztönözhet a további fejlesztésekre.
Ez a rendszer azonban nem teszi márkává az adott almafajtát, hiszen sem a termesztésben sem a piacra jutásban nem követel meg egységes fellépést. A Pink Lady azért klub alma, mert csak az termesztheti, és csak az kereskedhet vele ezen a néven, akit felvesznek a klubba, és ezért természetesen fizetni kell.
A klubrendszer lényege a teljes piac egy kézben tartása. A klub döntésén múlik, hogy hol és hány tagja van, vagyis kontroll alatt tartja a kínálati oldalt. A Pink Lady erősen prémiumterméknek pozicionálja magát, cikkünk megjelenésekor a magyar boltokban 700-1000 forintért adják kilóját, ami legalább kétszerese még a drágább tömegalmáknak is, és mivel a termesztés erős mennyiségi kontroll alatt áll, a dömping árleszorító hatása gyakorlatilag kizárt.
A kontroll természetesen arra is lehetőséget ad, hogy a minőséget szinten tartsák. Egy Golden vagy Idared alma lehet jobb vagy rosszabb minőségű, kisebb vagy nagyobb méretű, és bizonyos határokon belül eltérő ízű is, mert szinte bárki bárhol termesztheti, a Pink Lady-t azonban csak ellenőrzött körülmények között lehet termeszteni és forgalmazni.
A márka európai licencmenedzsere a Star Fruit nevű szakmai egyesülés, amely körülbelül 3 ezer európai termesztőnek, de mindössze 15 nagykereskedőnek engedi használni a márkát, és mindent egy kézből ellenőriz, az almafa alatti föld minőségétől kezdve a csomagolásig.
Értékesítési szempontból talán ennél is fontosabb, hogy a Pink Lady mögött óriási marketingbüdzsé és aktivitás áll. A Pink Lady olyan mint egy divatos ruhamárka, amelynek megjelenésén, arculatépítésén, közösségi és hagyományos médiaszereplésein háttéremberek tucatjai dolgoznak, ami egy gyümölcsnél viszonylag szokatlan felállás. A cél egyértelműen annak a csábító érzésnek a táplálása, hogy a Pink Lady vásárlói nem pusztán egy almát, hanem egy életérzést vesznek.
Az ausztrálok tulajdonképpen ráhúzták az almára az autóipar (vagy más iparág) rég bevált módszerét: ugyanarra az alapra építve egy prémiumra márkázott (egyébként kiváló minőségű) modellverziót tudnak eladni annyiért, amennyit nem szégyellnek kéri érte.
A klub almák üzleti modelljét az értelmetlennek tartott fogyasztást kritizálók általában nem nézik jó szemmel, a kilónként közel ezer forintos gyümölcsön ugyanis szemtelenül nagy profit mellett rengeteg olyan “felesleges” költség is van, amelyet a vevő a kasszánál, a termesztő pedig a tagsági díjakon keresztül fizet meg. Ha nem lenne ekkora felhajtás a Pink Lady körül, amely egyébként pusztán az ízével is erősen versenyképes, akkor sokkal olcsóbb lehetne, és tömegtermékké is válhatna.
Ez azonban valószínűleg sosem fog bekövetkezni. Európában nemrég indult az idei almaszüret, és az előrejelzések szerint idén 12,6 millió tonna gyümölcsöt szednek le a fákról. A Pink Lady, amelyet egyébként döntően csak három régióban, Franciaország, Spanyolország és Olaszország bizonyos részein termesztenek, 195 ezer tonna termést hozhat, vagyis az erőteljes, 9 százalékos növekedése ellenére is még mindig csak 1,5 százalékos az aránya az összes almán belül.
A prémium klub alma legnagyobb felvevőpiaca Németország és az Egyesült Királyság, ahol a kereslet dinamikusan növekszik. Ám a Pink Lady márkabirtokosa ennek ellenére is csak óvatos bővülést tervez, az európai termés a tervek szerint még 2025-re is csak 275 ezer tonna lehet, szó sincs arról, hogy a prémium érzetből és az üzleti modellből engednének.
