A banán eredete a régmúltra nyúlik vissza. Annyi bizonyos, hogy nagyjából i. e. 8000 környékén kezdték el a banánt háziasítani Új-Guinea területén. A banán termesztése nem csak itt indult útjára, hanem a finom és tápanyagokban gazdag gyümölcsöt hozó növények termesztésével egész Dél-kelet-Ázsia és a Csendes-óceáni szigetvilág jelentős része is megpróbálkozott. Mivel a háziasítás nagyon hamar megkezdődött, így a gyümölcs biztos eredetének földrajzi és időbeli megállapítása igen nehézkes, de ha csupán az új-guineai banán megjelenése óta eltelt idővel számolunk, akkor is 10000 éve szolgálja az emberiség javát a banán.
A gyümölcs i.e. 1000 környékén már megjelent Indiában, Indonéziában, Ausztráliában, Madagaszkáron, sőt – egyes feltételezések szerint – kicsivel korábban már Kelet-Afrika partvidékein is otthonra lelt. Egyes buddhista írásokban felfedezhető a banán útja. A leírások alapján indiai kereskedők utaztak keresztül Malajzián, ők vitték magukkal, így terjedt el Indiában, Afrikában és Polinéziában a gyümölcs. Ha eltekintünk a feltételezésektől, akkor tényként kezelhetjük, hogy i.e. 500 környékén a banán magabiztosan bevette Afrikát. A banán még a spanyol és portugál hódítókat is jóval megelőzte, már az i. e. 2. században megjelent az Újvilágban, ahova délkelet-ázsiai hajósok révén jutott el. Kínában a 3. században kezdték el termeszteni.
Európában először Nagy Sándornak köszönhetően jelent meg a banán, aki i. e. 327-ben Indiában kóstolta meg ezt a szokatlan gyümölcsöt, s mivel ízlett neki, ezért a nyugati világba is magával vitte. Theophrastus, a görög filozófus és természettudós az i. e. 4. században a világ első hivatalos botanikus könyvében már említést tesz a banánról. Idősebb Plinius rá hivatkozva említi a banánt a Historia Naturalisban. A második században pedig a kínai Yang Fu enciklopédiájában említi meg, hogy Dél-Kínában terem a banán.
Az igazi európai áttörésre azonban a 11. századig kellett várni, amikor a banán megjelent a mór uralom alatt lévő Spanyolországban, s innen terjedt tovább. A korábbi hódítások ellenére a spanyol és portugál konkvisztádoroknak is akadt dolguk: nekik köszönhetően jelent meg Brazíliában és a Karib-térségben a banán. Ezeknek a telepeknek a létrehozásában nem elsődlegesen a banánban látott potenciál játszott szerepet, hanem a növény felépítése, amely ideális árnyékolóvá tette néhány nagyobb volumenű, értékesebb növény számára, hogy azok jobban fejlődhessenek, jobb termést adhassanak.
A banán biztosított menedéket a kávé, a kakaó és a bors ültetvények számára. Emellett ideális megoldást jelentett, hogy a növény termésével lakathatták jól az ültetvényeken dolgozó rabszolgákat. Ez a tulajdonsága tette a banánt a cukornádültetvények elengedhetetlen mellékszereplőjévé. A könnyen emészthető, magas kalóriatartalmú és egyéb tápanyagokban is igen gazdag növény tökéletes energiaforrásnak bizonyult a kemény fizikai munkát végző rabszolgák számára. Éretlen formájában főzve ették, ha kellő mértékben beérett, akkor pedig nyersen fogyasztották. A banánt azonban nem csak a termése miatt termesztették és fogyasztották, hanem a növény rostjainak felhasználásával textíliákat, ruhákat készítettek.
A korai háziasításnak, a sokfelé megtalálható ültetvényeknek köszönhetően a világon sokféle banán található. Az általunk legjobban ismert és leggyakrabban fogyasztott banán azonban egy őstől származik, s ez az úgynevezett Cavendish banán. Ez a növényfajta William Spencer Cavendish-ről, Devonshire uráról kapta a nevét. Feltételezések szerint ugyanis a Mauritiusról származó növényt Angliában egy bizonyos Joseph Paxton, Cavendish kertésze nemesítette Chatsworthben 1829-ben. A legenda úgy tartja, hogy a kertészt már korábban ámulatba ejtette a kastélyban található banánnövényt ábrázoló kínai tapéta, így kapva kapott az alkalmon, amikor az urának karácsonyi ajándékként banánt és banánnövényt küldtek, s elkezdett kísérletezni a növénnyel. A kikísérletezett fajtából Cavendish 2 tő banánt adott John Williams misszionáriusnak. Neki köszönhető, hogy a növények elkerültek Samoa szigetére, ahonnan továbbterjedtek a környező szigetekre is. Williams ezt már nem érhette meg, 1839-ben megették a bennszülöttek. A 20. századra a Cavendish banán lett a világ legnépszerűbb banánfajtája, nem kizárólag az ízének és a gyümölcs méretének köszönhetően, hanem legfőképpen azért, mert jól ellenáll a különféle megbetegedéseknek, és a gyümölcse jól szállítható.
