A rukkoláért főleg a déli országokban rajonganak, de nálunk is egyre divatosabb. Pitypanghoz hasonló sötétzöld, erősen szeldelt leveleit fogyasztjuk inkább.
A Földközi-tenger vidékén és Dél-Európában őshonos rukkola
Marokkó partvidékén, Portugáliától Törökországig vadon megterem.
Galenus, ókori görög orvos úgy vélte, a rukkola „száraz és
forró érzetet kelt”, nem fogyasztható önmagában. Ezért javasolta, hogy kövér
porcsinnal (vadsalátával), vagy más, hűsítő hatású salátával keverten illesszük
étrendünkbe.
A Talmud hatásosnak találja szemfertőzések esetén.
A rómaiak magjait olívaolajban áztatták, és vágykeltőként
fogyasztották. A történetíró Plinius korbácsütések esetére javasolta; szerinte ugyanis
a rukkola annyira megerősíti a testet, hogy az komoly fájdalmakat is képes lesz
elviselni.
A növény virágai éjszaka illatoznak, ezért a régi babona az
álnokság jelképének tartotta.