A legnagyobb jelentőséggel bíró levélzöldségféle, melyet az egész világon fogyasztanak. A soklevelű fejes salátát Európában a görögök terjesztették el, de ők is már az egyiptomiaktól vették át. Nálunk a 17. század óta ismerik és fogyasztják. Számos fajtája létezik, hazánkban legismertebbek: a közönséges fejes saláta, vajfej, jégsaláta, lollo rosso. Jelentős mennyiségű C-vitamin (40 mg 100 grammjában), emellett karotint, sok B-vitamint, meszet, foszfort, és vasat tartalmaz. Ízanyagai jó hatással vannak a gyomor működésére. Frissítő hatását a levelek ­citromsav-tartalma adja. Nem árt tudni, hogy az üvegházban vagy a fóliasátorban termelt fejes saláta vitamintartalma alatta marad a szabadföldiének. Friss felhasználásra alkalmas leginkább, leszedve gyorsan romlik. A fejes salátát többnyire nyersen fogyasztjuk. Szendvicsekhez natúr, sültekhez és például a tojásos galuskához ecetesen kiváló. Levesnek nálunk ritkán készítik el, főzeléknek valamivel gyakrabban, a spenóthoz hasonlóan, fokhagymás ízesítéssel. Ínyencek nem késsel vágják a salátába, hanem kézzel apróra tépkedik. Fogyasztása Magyarországon meglehetősen idényszerű, a legnépszerűbb tavasszal és kora nyáron, márciustól júniusig tart, májusban tetőzik. Mostanában azonban szinte egész évben megtalálható a piacon. A fejes saláta fehér színű tönkjét megszagolva következtethetünk az ízére: a kesernyés vagy édeskés illat keserű vagy édes ízre utal. A kemény levelű és világoszöld színű példányok gyakran ízetlenek. Csak rövid ideig tárolható, erősen hajlamos a befülledésre. Kiskertben, saját nevelésű salátából egyszerre több is teremhet, mint amennyit a család egyszerre el tud fogyasztani. Ilyenkor érdemes tudni, hogy akár télire is eltehetjük: a gondosan megmosott, megtisztított, frissen szedett salátafejeket lecsorgatjuk, üvegekbe tesszük, és felöntjük annyi ecetes sós vízzel, hogy jól ellepje. Kevés tartósítószert (pl.benzosavas nátriumot) is tehetünk bele, jó erősen lekötjük, és addig gőzöljük, amíg az üvegekben a víz gyöngyözni kezd. Forrás: Házipatika