A sütőtök, a kukoricához és a burgonyához hasonlóan, Amerika felfedezése után került földrészünkre, őshazája Közép-és Dél-Amerika trópusi vidéke az inkák, a maják és az aztékok jellegzetes táplálékai közé tarozott, Európában hamar közkedveltté vált. A XVI. század óta ismert és termesztett növény Magyarországon is. Jelentős karotin- és C-vitamin tartalma, antioxidáns hatása folytán kedvelt téli csemege. Emellett kitűnő rostforrás tápértéke és energiatartalma igen magas. Emelett magas kálium-, foszfor-, vas-, réz-, mangántartalma – káliumtartalma miatt pedig vérnyomáscsökkentő és vízhajtó hatása is van. Csaknem kizárólag sütve szokták fogyasztani, pedig számos más felhasználási módra lenne lehetőség. Felhasználja a cukrászipar és a konzervipar is, például kedvelt bébiételek, ivólevek készülnek belőle. Édeskés, de nem markáns ízű, így sokféle fűszert alkalmazhatunk hozzá, például a belőle főzött leveshez szerecsendió, római kömény, koriandermag, curry és gyömbér is illik. Krumplit kiváltható köret, püré is készülhet belőle alkalmanként, ez esetben rozmaringgal is lehet ízesíteni. Édességként a hagyományos téli fűszerek, a gyömbér, a szerecsendió, a fahéj és a szegfűszeg adhat aromát neki. Magja pörkölve finom és egészséges “rágcsa”, a tökmagolajat pedig salátákba használhatjuk. A sütőtök sárga, tölcséres virágai is ehetőek, például palacsintatésztába forgatva, olajban sütve különleges csemegét lehet készíteni belőle. Gyümölcsízekbe is főzik, hogy egy-egy aromásabb, de drágább gyümölcsből készült lekvárnak, íznek tömeget adjon. Otthon elkészíthető különlegesség lehet a töklekvár, vagy tökdzsem: cukorral, citrommal, fahéjjal, szegfűszeggel főzve. (Forrás: Házipatika)