A csillagánizs Dél-Kínában és Észak-Vietnámban őshonos, ahol már 3000 éve ismerik. A legszebb megjelenésű fűszer, nemhiába a Fűszerész logójának alapja. Örökzöld levelű fa, amely akár 8 méterre is megnőhet. és a 100 éves kort is elérheti. A hetedik évtől hozza nyolcsugarú, csillag formájú, vörösesbarna, elfásodó, kemény tüszőterméseit. Minden tüszőben 1-1 fénylő gesztenyegbarna kb 8 mm nagyságú mag fejlődik. Egy fán akár 40 kg termés is lehet. A terméseket napon szárítják, ezáltal a szárított termés súlya már csak negyede a frissen gyűjtöttnek. Növénytanilag nem áll rokonságban az ánizzsal, de az ánizsra emlékeztető íze miatt kapta a csillagánizs nevet. A japánok füstölőként égették a fa illatos kérgét. A kínai konyha egyik legfontosabb fűszere, az “ötfűszer” keverék alkotóeleme. Az angol tengeri hajós, Sir Thomas Cavendish 1588. szeptember 9-én hozta Fülöp-szigeti útjáról Plymouth-ba a csillagánizst. Az európai konyhában csak a XVII. században terjedt el. Az orosz cári udvarban teaízesítésre használták. A kínai konyhában a csillagánizst sertés-, kacsa- és libahúsok ízesítésére használják. Az európai konyhában mézeskalácsot, szilva- és körtekompótot, karácsonyi süteményeket, valamint forralt bort fűszereznek vele, illóolaját pedig ánizsolaj helyett cukros péksütemények, fagylaltok és likőrök ízesítésére alkalmazzák.