A Földközi-tenger keleti vidékén őshonos, de már az ókorban ismerték az egész fölközi-tengeri térségben. Aromája annál intenzívebb minél több napsugárzás éri. Az egyiptomiak, a görökök és a rómaiak bort fűszereztek vele és a szerelmi vágy fokozására is használták. A görögök szívesen használták a majoranna olajat fürdés utáni ápolószernek a hajukra és a homlokukra. Európába a majoranna a középkorban jutott el, és hamarosan nagy népszerűségre tett szert; virágcsokorba kötötték, illatos zacskókba, párnákba (potpourri) és kézmosó vízbe rakták, levelével tölgyfa bútorokat dörzsöltek be, hogy illatosak és fényesek legyenek. Azt tartották, ha a tejes kancsók mellé teszik a majorannaágat, akkor az nem fog megsavanyodni. A majoranna fűszeres, enyhén fanyar, aromaanyagokban különösen gazdag, intenzív illatú fűszernövény. Az ételekhez úgy adjuk, hogy morzsoljuk szét ujjaink között, mert így az ízanyagok jobban érvényesülnek. Erős fűszer, magas vérnyomásúak óvatosan bánjanak vele. A majorannaolaj vagy -főzet fürdővízhez adva relaxáló hatású.