A bors India monszunerdeiben őshonos, örökzöld levelű kúszónövény füzért alkotó, csonthéjas bogyótermése. A borscserjét nagyüzemi termesztésben 4 méterre hagyják megnőni, hogy a terméseket könnyebben be lehessen takarítani. A 8. évben éri el a termőkort és attól kezdve 20 éven át lehet róla szüretelni. Torzsaszerű virágzatából fejlődnek ki a termésfüzérek. Az érettségtől függően a termések zöldek […]

Feltehetően Elő-Ázsiából származó fűszer, amely a középkorban terjedt el Közép-Európában, ahol a szerzetesek kolostorkertekben termesztették. A magyar konyha jellegzetes fűszere, amelyet már eleink is használtak. Jellegzetes, általánosan ismert, össze nem téveszthető, átható nehéz aromáját illóolaj-tartalmától nyeri. Fűszerezéskor óvatosan, kis mennyiségben szabad használni, mert megkeserítheti az ételt. A kapor különösen Skandináviában, Oroszországban és Kanadában népszerű. Csípős, […]

Feltehetően Közép-Ázsiából származik. Európában régóta ismerik, a Földközi-tenger mentén már az ókori rómaiak is termesztették, és ételeik ízesítésére használták. A középkori Magyarország népszerű fűszere volt. Erős ízű és illatú, zellerre emlékeztető növény, amelynek friss zöld leveleit és gyökerét egyaránt alkalmazzák. Külsőre a zellerhez hasonlítható, nagy termetű növény. Levesek, főzelékek intenzív, erős fűszere, amelyet még a […]

A Földközi-tenger mellékén vadon termő, nálunk kiskertekben nevelt, illatos, jellegzetes illatú fűszernövény. Örökzöld, bokorszerű növény, levelei rövidek, bőrszerűek, a fenyőtűhöz hasonlítanak. Az ókori egyiptomiak, görögök és rómaiak szent növényként tisztelték. A hűség és a megbízhatóság jelképe volt. A rozmaring gyantás, fűszeres ízű. Morzsolt levelének illata enyhén kámforra emlékeztető, keserű ízű. A mediterrán konyha klasszikus fűszere, […]